Fogadjátok szeretettel Kovács Ilon sorait egy csendes varrós napunkról:
2018. október 27-e nem is akármilyen nap volt!
Molnárné Marika céhmestert vártuk
nagy izgalommal Szekszárdról.
Ahogy Andrási Rita megírta a körlevelet, mi is lesz, mit
vigyünk, szófogadó csoporttagokhoz híven, mindenki - varrógép nélkül – mégis nagy
pakkokkal érkezett a kézi applikálás technikáját megtanulni.
Helyfoglalás, kipakolás, némi moraj, és nyílt az ajtó.
Egy végtelen békés arcú, mosolygós tekintetű Hölgy érkezett,
egy korban hozzá illő Úrral és egy Fiatalemberrel. Ő volt Molnárné Marika,
akivel érkezett a férje, és az unokája.
Marika lényéből az első perctől érződött valami végtelen
nyugalom, és biztonság.
Kíséretétől hamar elbúcsúzott, és lassan bontogatni kezdte a
munkáit a csomagból, persze még úgy, hogy ne nagyon lehessen látni....
Röviden bemutatkozott. Szekszárdon él, építészmérnök, majd
később lakberendezéssel foglalkozott. 2000 óta készíti ezt a különleges, jó
szemet, türelmet, és alázatot kívánó kézimunkát, a foltvarrásnak egy rendkívül
szép variációját, a kézi applikálást.
Beszéde közben bemutatta munkáit, amiket látva én olyan
kicsinek éreztem magam, hogy még levegőt venni is elfelejtettem. Néhány
darabot, engedélyével lefotóztam...
Ennél a technikánál, ahogy Ő mondta, „nem a mennyiség, hanem
a minőség a fontos”. Akkor még nem igazán gondoltuk, mit is jelentenek a szavai.
Amikor megközelítettük és kézbe vettük a munkáit, akkor
nemcsak én döbbentem meg, hanem mindannyian. Aprólékos precíz, tényleg mérnöki
pontossággal készült minták, és blokkok, a kereteken a tűzések- nem is
folytatom – mestermunka - és mind-min kézimunka!
És eljött a varrás ideje. Kartonból kivágott
motívumokat hozott, amit szabad volt másolni, és kinek-kinek a tetsző mintával
lehetett kezdeni varrogatni.
Marika mindenkinek megmutatta a kezdést, az anyagtartást, és
az olló használatát, még a láthatatlan csomó kötését is megtanultuk!
Össze-össze néztünk: No, ez nem az én világom! Ez sem lesz a
kedvencem! Tudod, mikor fogok én ilyet varrni! Még mit nem! No meg: nem fejtek!
Olyan csend volt, hogy mióta a Foltköbe járok, még nem
tapasztaltam hasonlót.
És jött a meglepetés...Rita felhívta Kovácsné Marikánkat, vajon miért nem jön ma velünk varrni? Hisz ő nagyon szépen varr kézzel, pont neki való a feladat, de Attila bácsi mondta, bizony nagy munkában vannak...Hát jó, varrtunk tovább.....azt egyszer csak...... Marika megérkezett Attila bácsival és a rengeteg frissen sült kelt kaláccsal - Marika keltese életmentő volt. Nem azért mert éhesek voltunk, hanem
egy kicsit azok lehettünk, akik vagyunk, lazák, görcsös bizonyítás nélküliek,
felszabadultak. Marika, ahogy jött, már ment is, a kalácsok pedig szépen fogytak....ez a gesztus megfizethetetlen......
A lazaság nem tartott sokáig, mindannyian visszaültünk a
munkánk mellé, és lehajtott fejjel dolgoztunk.
Én délig tudtam csak maradni, kemény 4 cm-et varrtam, pedig a legegyszerűbb formát választottam.
Azt hogy mi történ miután én eljöttem nem tudom, de
bevallom, nagyon jól éreztem magam. Arról nem is beszélve, hogy vasárnap
délelőtt. be is fejeztem, amit előző nap elkezdtem. Hogy milyen lett? Nekem
tetszik, pont ilyet szerettem volna!
Kedves Marika nagyon köszönjük, hogy velünk voltál,
türelmesen válaszoltál ugyanarra a kérdésre, amit szinte, külön-külön többször is
feltettünk neked, amikor ott szorongtunk körülötted. Lényeddel és bátorító hangoddal
elhitetted velünk, hogy menni fog, és meg fogjuk szeretni. Én úgy gondolom,
hogy vissza-vissza fogunk térni az általad tanultakhoz, és sokan megszerettük most a kézi applikálást, így biztos lesz folytatás! Nagyon szépen
köszönjük!
