Rólunk

RÓLUNK:

Nevünket - a földrajzi elhelyezkedésünk okán - a Duna bajai mellékágától, Sugovicától kölcsönöztük, mely elnevezés a szerelmes leány, Súgó Vica balladájához kötődik. Van azonban egy kulturális magyarázata is a Sugovica szónak, ez pedig az, hogy a régi időkben a vízre jártak le az itt lakó sokacok és bunyevácok mosni, mitől is a víz koszos lett, ez horvátul annyit jelentett: "šugava voda" (azaz zavaros víz). E szavak összeolvadásából maradhatott meg a Sugovica elnevezés. Bárhogy is legyen, e név örök...

Egyenesen a halászlé fővárosából, foltból, cérnával varrt barátságok körét találod...

2018. október 16., kedd

AZ ÉRSEKCSANÁDI VARRÓS NAP ÉLMÉNYEI


Fogadjátok szeretettel tagjaink beszámolóját a varrós napról, melyre mindig örömmel megyünk is!

Bajainé Vinék Klári beszámolója:

Mi Új tagok most először voltunk ilyen eseményen. Nagyon jól éreztük magunkat. Legtöbben három asztalnál is varrtak különböző fazonú válltáskákat. Ez jó is volt, meg nem is. A rossz az volt, hogy hosszú idő telt el, mire az oktatónk, Viki hozzám is odaért ért és megmutatta a következő lépést, ellenben ez jó is volt, mert a várakozási időt arra fordítottam, hogy végigmentem többször is az asztalok között, és megnézhettem, hogy mások mit varrnak és hol tartanak.
Szerintem nagyon színvonalas volt ez a varrós nap. Nagyon kedvesen fogadtak a házigazdák és az ellátás is kifogástalan volt. Úgy értékeltük Vidákovics Ibolyával, hogy nagyon jó nap volt.






  











Poppné Zsuzsa beszámolója:

Én minden évben nagyon várom a csanádi foltvarrós napot. Évek óta részt veszek ezen a rendezvényen. Sokaczné  Marikát is agitáltam, hogy jöjjön velem. Bevallom nem kellet sokat noszogatni, elsőre igent mondott, mondván ha te mondod biztos jó lesz. Hát így is lett.
Már Mohácson megvásároltuk közösen az egyforma anyagot és eldöntöttük, hogy Marika mama táskáját varrjuk Érsekcsanádon, hiszen mindkettőnknek nagyon tettszett.
Igyekeztünk elsőként érkezni Érsekcsanádra, hogy legyen időnk elhelyezkedni, előkészülni, és no persze az anyagok között elmélyedni mert abból sosincs elég.
Nagyon jó volt az asztaltársaságunk, hiszen Ilon és még néhány bajai varrós társunk is Marika mama táskáját választották. Nagyon élveztük a munkát. Rengeteget viccelődtünk. Elhangzott jó néhányszor : " na most már elegem van.... na jó még egy ilyen és összepakolok.....Te már megint fejtesz!....stb.
Végül is kitartóak voltunk, nem ment senki haza idő előtt, sőt, mi Marikával utolsóként hagytuk el a termet. Sikerült megvarrni álmaink táskáját. Sajnáljuk Marikával együtt hogy úgy belemerültünk a munkába, hogy körül sem néztünk hogy mi minden történhetett még ott. Csak a finom ebédnél vettük észre hogy milyen sok ismerős arc van.
Mint mindig kiváló, volt a vendéglátás. Marika mamának köszönjük a türelmet és az élményt amit nyújtott nekünk. Jövőre sem hagyjuk ki Érsekcsanádot!




















 
















Kovács Ilon beszámolója:

Lázasan készültem. Mivel megvolt a kívánt táska készítéséhez a szabásmintám, már itthon mindent előkészítettem.
Marika mama asztalához ültem, és jött a pech.
A kédervarrás nem stimmel. Túl kemény volt a zsinór, és mivel speciális varrótalpam nem volt, a cipzártalppal varrtam, illetve varrtam volna, de nem ment. A talp lecsúszott a talphoz túl magas zsinórról, és a semmit varrtam. Mit is mondjak? Hogy csillapítsam a feszültségemet, körbejártam a termet……
Jóleső érzés volt, hogy Bajáról milyen sokan voltunk. A 8 varrási témából hat asztalnál ültek klubtársak, így a későbbiekben lesz mit tanulnunk egymástól. Két társunk Sáriné Magdi, és Andrási Rita oktattak is. Azért tudnak a mi társaink!!






















A csanádi szervezők kérésére eéhoztuk az OFF-ra készült Sárköz ihlette munkánkat, Nagyné Rózsahegyi Csilla miniquiltjét és Andrási Rita nyertes pályamunkáját is. Messziről láttam, mindig volt, aki „tapogatta” a munkákat...

 
De, térjünk vissza rám. A zsinórozás vége az lett, hogy összefogtam két fonalat, és azzal oldottam meg.  Nem lett tökéletes, de nem volt más választás. A táskának készen kellett lenni, mert még este át kellett adnom.
Készen is lett. Marcsi ügyes táskafül tartókat ütött az oldalára, és már ott sem voltam.
Az árusok? Volt választék. Ellenálltam, még alaposan meg sem néztem a kínálatot. Mára már tudom, nem minden csábításnak kell ellenállni.
A vendégfogadás, és a vendéglátás, mint mindig nagyon bensőséges volt. Köszönet érte.





Sándorfiné Katica beszámolója:

Mikor Csanádra értünk, helyet foglaltunk annál a témánál, ahol varrni akartunk. Én egy karácsonyi asztalközép terítőt.
Első neki indulásra azt hittem pikpak meg leszek vele és még valamit el kezdek, hát nem jött össze…. bontottam többször is, mivel a Mászné Zsuzsi ahogy mondja, nem mindegy mit és hogy adsz ki a kezedből… Azért négy órára be fejeztem kicsit nézelődtem a többi asztaloknál szép munkák készültek de remélem keddi varrós délutánunkon meg mutatja mindenki, mit is készített. Nagyon színvonalas volt a vendég látás és fogadás is -  reggel kávé, tea, pogácsa egy Ebédre sokiféle saláta, sültek, sütemények vártak bennünket.
Most 10. éve, hogy Margitkáék szervezik ezt a varrós napot ebből az alkalomból 2 tortát is készítettek a szervezők. Gartulálunk a mindig kitűnő és szeretetteli szervezéshez! Remélem jövöre is el tudok menni!

 





  



2018. október 12., péntek

ERRŐL SZÓLT AZ E HETI KEDD

Fogadjátok szeretettel Kovács Ilontól a keddi foglalkozásunk beszámolóját!


Néha összejönnek a dolgok.
Biztosan a jó idő is kedvezett a mai találkozónak, mert nagyon sokan voltunk. Örömünkre a négy új tagunk lelkesen csatlakozott a mai napra is.

A mai „feladatot” Révainé Erzsike vezényelte.
Kihúzhatós telefontartó varrása volt a feladat.
De…előtte még beszámolót hallgattunk meg Andrási Ritától aki a Magyar Foltvarró Céh varrós hétvégéjén volt Algyőn. Sok új technikát sorolt fel, amit tanultak, első hallásra bonyolultnak tűntek, de majd a gyakorlatban bízunk, úgy egyszerűbbé válik. Lesz mit tanulni!
A mohácsi varrós hétvégéről szóltam néhány szót, hiszen bővebben már az előzőekben beszámoltam.

Haladjunk, lassan Erzsike is szóhoz jutott, és elkezdődött a varrás. Úgy tűnt mindenki jól felkészült, és kezdtek zümmögni a varrógépek. Ez a kéttenyérnyi textil alaposan próbára tette a figyelmet, mert hol ide, hol oda kellet varrni a kellékeket. Persze én újraterveztem az egészet, meg is lett a következménye, sokkal bonyolultabb lett, és nem is olyan szép, mint a többieké. Majd a következő jobb lesz!

Szóval szerintem Erzsike az asztalok körül legyalogolta a maga 5-6 kilóméterét, míg mindenkihez többször odament. Türelmesen bírta, köszönet érte. A magyarázatok érthetőek voltak, és nagy türelemmel viselte a szólításainkat.
Ezen a délutánon sokan varrtuk a telefontokot, de voltak, akik a korábban félbe maradt fémkeretes tárcáikat fejezték be.

A bemutató asztalkán kis kiállítás mutatta az elkészült munkáinkat, erről fotók is készültek.
Természetesen „részletek hangzottak el” a mindig varázslatos érsekcsanádi varrós napról, ami szombaton lesz és amit már nagyon várunk.

Felsorolásra került miket is kell hozni, és aki először jön, az se ijedjen meg, mert nagy szeretettel fogadnak mindenkit, és lesz segítség a kínálkozó munkák megvarrásában.

Nyomatékosan megemlítésre került, hogy a teli pénztárcát senki ne hagyja otthon szombaton.

Ennyi volt, ezen a perzselő október 9-ei napon….

És a fotók az alkalomról:




















Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...