Először úgy volt, hogy nem megyek, aztán sokáig úgy is
maradt.
A változást az hozta, amikor Marika mama Baján volt a sok-sok részes táskavarrást
tanítani, és rám kérdezett.
- Ilon, ugye jössz Mohácsra? - nem is volt gondolkodási
időm.
- Igen jövök.
Ezek után elkezdtem böngészni a menetrendet. Tudtam, az autó
megtelt, ami viszi a lányokat.
Szépen elképzeltem, gyönyörű ősz van, a táj ezer színben
pompázik, nagyon jó út lesz.
Lesz időm Mohácson, fotózhatok, megnézem a Dunát, és megkeresem a
Busóudvart.
Aztán változott a program, mert felszabadult egy hely az
autóban, így mégis a lányokkal mehettem.
Aki még nem utazott Poppné Zsuzsával, annak melegen ajánlom,
ne hagyja ki! Nem
részletezem, igen jó hangulatban utaztunk. Kis tétovázás
után meg is találtuk a helyet, és talán
mi voltunk az elsők az érkezők közül.
Nagyon szép épületben volt a rendezvény. A két
összenyitható terem falai szebbnél
szebb munkákkal voltak díszítve. A falakon terítők, polcokon
babák, köztük csodás gömbök
ejtettek ámulatban minket. A hatást a táskák halmaza
fokozta.
Volt válogatás, és csodálkozás.
A formák, az anyagok, és a tűzések sokasága nagyon
meglepett. Nehezen lehetett volna
választani. Mari egymás után válogatta, melyik is tetszik
neki. Egy asztalon a
tombolanyeremények tarkasága kínálta magát.
Nagyon szervezet volt a rendezvény. A
regisztrációval egy időben mindenki kapott
egy kis csomagot, amit a helyszínen el lehetett készíteni.
Ez esetben, egy okos baglyocska
képet. Kivételesen meg is csináltam azonnal. A zsákbamacska
ajándékok, csupa varrós
használati dolgokat rejtettek. Le a kalappal a csomagot
összeállítók előtt!
De haladjunk tovább az eseményekkel.
Marika mama meleg szavakkal köszöntött bennünket, és
elmondta, hogy ebéddel is vártak
minket, sőt kísérőnk is lesz, ha el szeretnénk menni a helyi
méteráru boltban egy kis pénzt
költeni. Ez így is volt.
Nagyon meglepődtünk az ebéd hallatán, mivel már az
érkezésünkkor volt egy kis harapnivaló
kínálat. Tíz óra körül elmentünk megnézni a helyi
’kínálatot’. Érdemes volt, mert nem jöttünk
ki a boltból üres kézzel. A hab a tortán, hogy komoly
kedvezményt is kaptunk a vásárláskor.
Köszönjük.
Szóval, visszatérve, ki- ki érdeklődésének megfelelően
leült, és a lehetőségek között
válogatva vart. Egy hölgy igen aprólékosan mutatta meg a
felosztott gömbök készítésének
rejtelmeit.... Gunics Klári nagy örömére, de rá kellett jönnie,
hogy ez nem egy egyszerű
mutatvány.
Árvainé Kiss Marcsi filcből készített
neszesszerei voltak a legkapósabbak,
ugyanis díszíteni lehetett ezerszínű filccel. Itt aztán
mindenki kreatívkodhatott. A harmadik
asztalnál apró anyagokból lehetett varrogatni. Ez igazán
türelmet próbáló tevékenység. Egy
hölgy, aki varrogatott, mondta:” Ez kellet volna nekem a
kórházban hetekkel, ezelőtt amikor
bent feküdtem.”
A mellettünk lévő asztalnál farmeranyagból az
„újrahasznosítás” jegyében csinos kitűzőket
lehetett készíteni.
Katicáék később érkeztek, és hamarabb is távoztak, mert
itthoni programjuk volt. Azt mondta,
nem tudta kihagyni, hogy ne jöjjön el.
Hamar elszállt a délelőtt, és a terülj-terülj asztalkám
összeállt. Nem tétlenkedünk, a sütik is
hamar eltűntek.
Már csak a tombola volt hátra. Mindenki nyert.
Amikor hazafelé jöttünk, erősen elgondolkodtunk azon, hogy,
amennyiben mi is szeretnénk
varrós napot rendezni, nagyon meg kell igazítanunk a
szoknyánk derekát! De erről bővebben majd
itthon.
Nagyon örülök, hogy elmentem, legközelebb Ti se hagyjátok
ki!
Köszönjük a mohácsiaknak a tanulnivalót és a vendéglátást.
További szép munkákat kívánunk
nekik ez úton is!
Ilon és Poppné Zsuzsi fotói:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése