....avagy egy tartalmas és színvonalas nap élményei.....
Újabb
nagyszerű alkotó napon vehettünk részt foltkörünk szervezésében.
Oktatónk ezúttal
Orbán Era volt. VÉGRE! Mivelhogy kb. másfél éve próbáltuk megtalálni azt az
időpontot, ami neki és nekünk is megfelel, de összejött!
Ezen a szép
napsütéses szombati napon a Szent László ÁMK Általános Iskolájának egyik
termében gyűltünk össze tízen. Szekszárdról, Bogyiszlóról és Paksról is
érkeztek varrótársak.
Era
rajzsablonokkal is készült, így először csak koptattuk a ceruzánkat.
Ezután kezdődhetett
a szabad gépi tűzés, majd megmutatta a tűzősablonjainak használatát és már tűzhettük
is a sablonról előrajzolt motívumokat.
Hát volt
választék mondhatom! Volt toll, hullám, íves, szögletes, és még rengeteg,
sokoldalúan használható sablon - közben persze megtetszettek a motívumok, így üres kézzel egyikünk sem ment haza...
Nekem egy
levélminta tetszett legjobban, szerelem volt első látásra! És viszonylag
szépen is sikerült. A gyakorlások után jöhetett élesben a munka.
A 40x40 cm-es
szendvicset először kirajzoltuk-megterveztük Era segítségével sablonnal, illanós filccel, majd megtűztük. Itt
kell elmondanom, hogy bizony néhányunknak ez a fajta tűzés eddig nem ment, de
ma valahogy megért többekben is a tűzés e módszere, és többen is vidáman
kiáltottunk fel, hogy sikerült!
Ezután jött
az igazi móka!
A főmotívumok
között kitöltő tűzéssel dolgoztunk. Az okosabbak - rajtam kívül mindenki -
hullámokkal, levelekkel tűztek, lazán. Én, hogy úgy mondjam megvicceltem magam,
apró kavicsokkal tűzgéltem a munkám, de kitartottam végig!
Délután pedig
következett a festés Derwent ceruzával és krétával. A többiek már rég
festettek, amikor én még mindig a gépet nyomtam. Akkor egy (több) pillanatra is…
elöntött a harci ideg és majdnem abbahagytam az Era által idézett, a munka
kényszerű végét jelző, nyomdafestéket nem nagyon tűrő felkiáltással, de nem
adtam fel….
Közben
gyakran gondoltam arra a nótára, hogy drága édesanyám mért szültél a világra,
meg arra is, hogy kidobom, vagy talán....... De nem, nem, azt nem, mert én ugye
NEM BON TOK, így egyszer csak elkészült az én művem is. Era megdicsért, de nem
volt időm festeni. Nem is bánom, szép ez fehéren is!
A többiek,
szépen kifestegették a motívumaikat.
Azért
sablonnal egy kolibrit sikerült nekem is megfestenem, ehhez Era egy szuperjó,
művészek által használatos anyagot adott, mert ma többféle festési technikával
ismertetett meg bennünket.
Jó kis
szórakozás volt. Jókat nevettünk, ettünk, ittunk, jót mulattunk. A közös képen
mindenki büszkén mutatja mosolygósan a munkáját.
Kellenek
ezek a tanulós, határfeszegetős, aktív napok.
Sokat kaptam
ismét tudásból, emberségből, alázatból.
Szekszárdról
Molnárné Marika céhmester, aki kézi applikációkat készít, zsűrizett és díjjazott
munkái is vannak, no ő is pozitív élményekkel zárta a varrósnapot.
Megbeszéltük, hogy máskor is szívesen csatlakoznak hozzánk Királyné
Erzsikével, aki szintén jól érezte magát közöttünk.
Era, az
oktatónk pedig imádja a munkáját, sokat és profin tűz. Mégis olyan kedvesen és
egyszerűen, természetesen volt velünk. Ebből is kiderül, nem elég tudni sok
mindent, a tudást át is kell tudni adni. Köszönjük Era a profi hozzáállásodat és reméljük máskor is
tanulhatunk Tőled, alkothatunk Veled!
Foltos üdvözlettel: Kristóf Ági
