Sziasztok!
Néhányan a tagok közül összejöttünk soron kívül, és nem varrtunk!
Fogadjátok szeretettel Kupsza Nóra élménybeszámolóját erről az alkalomról:
A péntek délutánunk rendhagyó keretek között zajlott, melyen megismerkedhettünk Nagyné Drapkó Mónika nemezkészítő
munkáival, a munkák „születésével”, elkészítésük menetével.
Én személy szerint
életemben először láttam ilyet, és voltak pillanatok, amikor úgy éreztem,
honfoglaló őseink korába csöppentem!
 |
| Mónika nagy szeretettel és lelkesen beszél a nemezelésről |
 |
| Kipróbáltuk a kártolást |
 |
| Finom puha lett a végeredmény |
 |
| Van illata a birkagyapjúnak sok mosás után is |
Míg a csomagjaink tartalmát elemezgettük, egy-egy műanyag tányér is elénk került, mely a továbbiakban fontos segédeszköznek bizonyult a szélcsengőnk készítési folyamatában.
A kapott gyapjút kis cafatokra szedtük, majd tetszés szerint a tányérjainkra helyeztük. Ezt a műveletet még néhányszor meg kellett ismételni (természetesen újabb és újabb darabka gyapjúval), több réteget egymásra helyezve, ahogy a motívumot elképzeltük:
 |
| Álljunk neki, pakoljunk a tányérokra! |
 |
| Tépkedünk és rakosgatunk |
 |
| A rétegekből vajon mi lesz? És persze mikor??? |
Ez után meleg vizes szappannal
meglocsoltuk, nejlonzacskót tettünk rá, és körkörös mozdulatokkal nyomkodni
kezdtük.
 |
A "csömöszölés" eme fázisa mindannyiunk türelmét
sokszorosan igénybe vette. S persze fúrta az oldalunkat a kíváncsiság: „vajon
milyen lesz az enyém, ha elkészül”. Ugyan kézbe foghattuk a prototípust (liliom
alakú szélcsengő), annak a mintázata egészen más volt, mint a miénk!
A meleg vizes-szappanos préselés folyamatát
a mintánk másik oldalán is meg kellett ismételni. Erre azért volt szükség, hogy
a sok-sok finom gyapjúszál röpke néhány óra alatt nemezzé formálódjon a kezünk
alatt.
Közben Móni
szavakkal írta le mit is csinálunk éppen: csicsogtattunk, majd söndörgettünk
is…. milyen „beszédesek” ezek a szavak! persze mindeközben új szavakat is
alkottunk, a kreatív tevékenység sok mindent hoz ki az emberből munka során…
Aki „szárat” is szeretett volna a
liliomának, a gyapjúszálak megsodrásával készíthetett magának, ám egyesek
fejében vegyes, kombinált mintaalkalmazás is megfordult - remélem, ezen
ötleteket hamarosan alkalmam lesz a valóságban is megtekinteni!
A „virágot” és a
„szárat” összeillesztettük, majd meleg, szappanos vízzel átitattuk és nejlon
zacskót tettünk rá. Addig-addig tapogattuk, nyomkodtuk, míg össze nem tapadtak.
 |
| Margó dolgozik a szár illesztésén |
 |
| Végül meleg vízzel leöblítettük az így kialakult virágunkat. A csapat virágai rackaszőrön nyugszanak.
Ilon munkája a bal oldalon, mutatós díszítőelem lesz nemsokára.
|
Mónikától kaptunk pár trükköt, hogyan érdemes szárítani a szélcsengőket, hogy formásak legyenek:
 |
| Otthoni szárítás, fakanálra tekert szárakkal |
 |
| A gyönyörű, színes, simogatni való kis virágok :) |
Számomra nagyon kellemesen telt ez, a
„Foltos” hölgyekkel eltöltött péntek délután. Nagyon remélem, nem ez volt
számomra az utolsó ilyen alkalom!
Együtt örültünk a délutánnak:
 |
| Köszönet a résztvevőknek és oktatónknak, Mónikának a közös élményért! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése