Rólunk

RÓLUNK:

Nevünket - a földrajzi elhelyezkedésünk okán - a Duna bajai mellékágától, Sugovicától kölcsönöztük, mely elnevezés a szerelmes leány, Súgó Vica balladájához kötődik. Van azonban egy kulturális magyarázata is a Sugovica szónak, ez pedig az, hogy a régi időkben a vízre jártak le az itt lakó sokacok és bunyevácok mosni, mitől is a víz koszos lett, ez horvátul annyit jelentett: "šugava voda" (azaz zavaros víz). E szavak összeolvadásából maradhatott meg a Sugovica elnevezés. Bárhogy is legyen, e név örök...

Egyenesen a halászlé fővárosából, foltból, cérnával varrt barátságok körét találod...

2018. november 7., szerda

CSENDES VARRÓS SZOMBAT


Fogadjátok szeretettel Kovács Ilon sorait egy csendes varrós napunkról:

2018. október 27-e nem is akármilyen nap volt!

Molnárné Marika céhmestert vártuk nagy izgalommal Szekszárdról.
Ahogy Andrási Rita megírta a körlevelet, mi is lesz, mit vigyünk, szófogadó csoporttagokhoz híven, mindenki - varrógép nélkül – mégis nagy pakkokkal érkezett a kézi applikálás technikáját megtanulni.

Helyfoglalás, kipakolás, némi moraj, és nyílt az ajtó. 

Egy végtelen békés arcú, mosolygós tekintetű Hölgy érkezett, egy korban hozzá illő Úrral és egy Fiatalemberrel. Ő volt Molnárné Marika, akivel érkezett a férje, és az unokája. 

Marika lényéből az első perctől érződött valami végtelen nyugalom, és biztonság.
Kíséretétől hamar elbúcsúzott, és lassan bontogatni kezdte a munkáit a csomagból, persze még úgy, hogy ne nagyon lehessen látni....

Röviden bemutatkozott. Szekszárdon él, építészmérnök, majd később lakberendezéssel foglalkozott. 2000 óta készíti ezt a különleges, jó szemet, türelmet, és alázatot kívánó kézimunkát, a foltvarrásnak egy rendkívül szép variációját, a kézi applikálást.

Beszéde közben bemutatta munkáit, amiket látva én olyan kicsinek éreztem magam, hogy még levegőt venni is elfelejtettem. Néhány darabot, engedélyével lefotóztam...

Ennél a technikánál, ahogy Ő mondta, „nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos”. Akkor még nem igazán gondoltuk, mit is jelentenek a szavai.

Amikor megközelítettük és kézbe vettük a munkáit, akkor nemcsak én döbbentem meg, hanem mindannyian. Aprólékos precíz, tényleg mérnöki pontossággal készült minták, és blokkok, a kereteken a tűzések- nem is folytatom – mestermunka - és mind-min kézimunka!

És eljött a varrás ideje. Kartonból kivágott  motívumokat hozott, amit szabad volt másolni, és kinek-kinek a tetsző mintával lehetett kezdeni varrogatni.
Marika mindenkinek megmutatta a kezdést, az anyagtartást, és az olló használatát, még a láthatatlan csomó kötését is megtanultuk!

Össze-össze néztünk: No, ez nem az én világom! Ez sem lesz a kedvencem! Tudod, mikor fogok én ilyet varrni! Még mit nem! No meg: nem fejtek!

Olyan csend volt, hogy mióta a Foltköbe járok, még nem tapasztaltam hasonlót. 

És jött a meglepetés...Rita felhívta Kovácsné Marikánkat, vajon miért nem jön ma velünk varrni? Hisz ő nagyon szépen varr kézzel, pont neki való a feladat, de Attila bácsi mondta, bizony nagy munkában vannak...Hát jó, varrtunk tovább.....azt egyszer csak...... Marika megérkezett Attila bácsival és a rengeteg frissen sült kelt kaláccsal - Marika keltese életmentő volt. Nem azért mert éhesek voltunk, hanem egy kicsit azok lehettünk, akik vagyunk, lazák, görcsös bizonyítás nélküliek, felszabadultak. Marika, ahogy jött, már ment is, a kalácsok pedig szépen fogytak....ez a gesztus megfizethetetlen......

A lazaság nem tartott sokáig, mindannyian visszaültünk a munkánk mellé, és lehajtott fejjel dolgoztunk.
Én délig tudtam csak maradni, kemény 4 cm-et varrtam, pedig a legegyszerűbb formát választottam.

Azt hogy mi történ miután én eljöttem nem tudom, de bevallom, nagyon jól éreztem magam. Arról nem is beszélve, hogy vasárnap délelőtt. be is fejeztem, amit előző nap elkezdtem. Hogy milyen lett? Nekem tetszik, pont ilyet szerettem volna!

Kedves Marika nagyon köszönjük, hogy velünk voltál, türelmesen válaszoltál ugyanarra a kérdésre, amit szinte, külön-külön többször is feltettünk neked, amikor ott szorongtunk körülötted. Lényeddel és bátorító hangoddal elhitetted velünk, hogy menni fog, és meg fogjuk szeretni. Én úgy gondolom, hogy vissza-vissza fogunk térni az általad tanultakhoz, és sokan megszerettük most a kézi applikálást, így biztos lesz folytatás! Nagyon szépen köszönjük!













 
 





































2018. október 16., kedd

AZ ÉRSEKCSANÁDI VARRÓS NAP ÉLMÉNYEI


Fogadjátok szeretettel tagjaink beszámolóját a varrós napról, melyre mindig örömmel megyünk is!

Bajainé Vinék Klári beszámolója:

Mi Új tagok most először voltunk ilyen eseményen. Nagyon jól éreztük magunkat. Legtöbben három asztalnál is varrtak különböző fazonú válltáskákat. Ez jó is volt, meg nem is. A rossz az volt, hogy hosszú idő telt el, mire az oktatónk, Viki hozzám is odaért ért és megmutatta a következő lépést, ellenben ez jó is volt, mert a várakozási időt arra fordítottam, hogy végigmentem többször is az asztalok között, és megnézhettem, hogy mások mit varrnak és hol tartanak.
Szerintem nagyon színvonalas volt ez a varrós nap. Nagyon kedvesen fogadtak a házigazdák és az ellátás is kifogástalan volt. Úgy értékeltük Vidákovics Ibolyával, hogy nagyon jó nap volt.






  











Poppné Zsuzsa beszámolója:

Én minden évben nagyon várom a csanádi foltvarrós napot. Évek óta részt veszek ezen a rendezvényen. Sokaczné  Marikát is agitáltam, hogy jöjjön velem. Bevallom nem kellet sokat noszogatni, elsőre igent mondott, mondván ha te mondod biztos jó lesz. Hát így is lett.
Már Mohácson megvásároltuk közösen az egyforma anyagot és eldöntöttük, hogy Marika mama táskáját varrjuk Érsekcsanádon, hiszen mindkettőnknek nagyon tettszett.
Igyekeztünk elsőként érkezni Érsekcsanádra, hogy legyen időnk elhelyezkedni, előkészülni, és no persze az anyagok között elmélyedni mert abból sosincs elég.
Nagyon jó volt az asztaltársaságunk, hiszen Ilon és még néhány bajai varrós társunk is Marika mama táskáját választották. Nagyon élveztük a munkát. Rengeteget viccelődtünk. Elhangzott jó néhányszor : " na most már elegem van.... na jó még egy ilyen és összepakolok.....Te már megint fejtesz!....stb.
Végül is kitartóak voltunk, nem ment senki haza idő előtt, sőt, mi Marikával utolsóként hagytuk el a termet. Sikerült megvarrni álmaink táskáját. Sajnáljuk Marikával együtt hogy úgy belemerültünk a munkába, hogy körül sem néztünk hogy mi minden történhetett még ott. Csak a finom ebédnél vettük észre hogy milyen sok ismerős arc van.
Mint mindig kiváló, volt a vendéglátás. Marika mamának köszönjük a türelmet és az élményt amit nyújtott nekünk. Jövőre sem hagyjuk ki Érsekcsanádot!




















 
















Kovács Ilon beszámolója:

Lázasan készültem. Mivel megvolt a kívánt táska készítéséhez a szabásmintám, már itthon mindent előkészítettem.
Marika mama asztalához ültem, és jött a pech.
A kédervarrás nem stimmel. Túl kemény volt a zsinór, és mivel speciális varrótalpam nem volt, a cipzártalppal varrtam, illetve varrtam volna, de nem ment. A talp lecsúszott a talphoz túl magas zsinórról, és a semmit varrtam. Mit is mondjak? Hogy csillapítsam a feszültségemet, körbejártam a termet……
Jóleső érzés volt, hogy Bajáról milyen sokan voltunk. A 8 varrási témából hat asztalnál ültek klubtársak, így a későbbiekben lesz mit tanulnunk egymástól. Két társunk Sáriné Magdi, és Andrási Rita oktattak is. Azért tudnak a mi társaink!!






















A csanádi szervezők kérésére eéhoztuk az OFF-ra készült Sárköz ihlette munkánkat, Nagyné Rózsahegyi Csilla miniquiltjét és Andrási Rita nyertes pályamunkáját is. Messziről láttam, mindig volt, aki „tapogatta” a munkákat...

 
De, térjünk vissza rám. A zsinórozás vége az lett, hogy összefogtam két fonalat, és azzal oldottam meg.  Nem lett tökéletes, de nem volt más választás. A táskának készen kellett lenni, mert még este át kellett adnom.
Készen is lett. Marcsi ügyes táskafül tartókat ütött az oldalára, és már ott sem voltam.
Az árusok? Volt választék. Ellenálltam, még alaposan meg sem néztem a kínálatot. Mára már tudom, nem minden csábításnak kell ellenállni.
A vendégfogadás, és a vendéglátás, mint mindig nagyon bensőséges volt. Köszönet érte.





Sándorfiné Katica beszámolója:

Mikor Csanádra értünk, helyet foglaltunk annál a témánál, ahol varrni akartunk. Én egy karácsonyi asztalközép terítőt.
Első neki indulásra azt hittem pikpak meg leszek vele és még valamit el kezdek, hát nem jött össze…. bontottam többször is, mivel a Mászné Zsuzsi ahogy mondja, nem mindegy mit és hogy adsz ki a kezedből… Azért négy órára be fejeztem kicsit nézelődtem a többi asztaloknál szép munkák készültek de remélem keddi varrós délutánunkon meg mutatja mindenki, mit is készített. Nagyon színvonalas volt a vendég látás és fogadás is -  reggel kávé, tea, pogácsa egy Ebédre sokiféle saláta, sültek, sütemények vártak bennünket.
Most 10. éve, hogy Margitkáék szervezik ezt a varrós napot ebből az alkalomból 2 tortát is készítettek a szervezők. Gartulálunk a mindig kitűnő és szeretetteli szervezéshez! Remélem jövöre is el tudok menni!

 





  



Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...