Rólunk

RÓLUNK:

Nevünket - a földrajzi elhelyezkedésünk okán - a Duna bajai mellékágától, Sugovicától kölcsönöztük, mely elnevezés a szerelmes leány, Súgó Vica balladájához kötődik. Van azonban egy kulturális magyarázata is a Sugovica szónak, ez pedig az, hogy a régi időkben a vízre jártak le az itt lakó sokacok és bunyevácok mosni, mitől is a víz koszos lett, ez horvátul annyit jelentett: "šugava voda" (azaz zavaros víz). E szavak összeolvadásából maradhatott meg a Sugovica elnevezés. Bárhogy is legyen, e név örök...

Egyenesen a halászlé fővárosából, foltból, cérnával varrt barátságok körét találod...

2017. október 17., kedd

2017. OKTÓBER 14-E, VARRÓS NAP ÉRSEKCSANÁDON, II. RÉSZ

És következik Kristóf Ági beszámolója ugyanarról a napról, a másik teremből :)
Fogadjátok szeretettel!



Érsekcsanádon szorgoskodtunk




Nagy örömmel és várakozással készültem erre a napra. A Sugovicások közül, aki már volt ezen a rendezvényen, olyan lelkesen beszélt róla, hogy elhatároztam, jól kell sikerülnie ennek a napnak. 
Előző este összekészítettem a szükséges eszközöket, kellékeket. Bár a témákat tudtam, mégsem volt elképzelésem, hogy mit is akarok majd készíteni. Meglepetést akartam!


Amikor odaértem, kedves mosolygós hölgy fogadott, a férjem kérdezte is, hogy engem várnak? Bár a vendégvárót nem ismertem, mégis régi ismerősként köszöntött és invitált. Úgy éreztem, igen, engem itt vártak! Már jól kezdődik, gondoltam...


Sok Sugovicással találkoztam. Szeretettel, örömmel üdvözöltük egymást. Bár 9 óra körül érkeztem, de ők már szorgoskodtak. 


A helyiek elmondása szerint 2009 óta szerveznek foltvarró napot, ahová a környező településekről, Bajáról, Mohácsról, Paksról érkeznek a varrni vágyók. A nap során több táska, terítő, eszközrendező vagy kézzel készíthető textil alma megtanulására, elkészítésére volt lehetőség ˝tanítók˝ segítségével.   

Két teremben összesen 6 asztalnál folyt a munka. Zörögtek a gépek csattogtak az ollók, halk beszélgetések közepette dolgoztunk. Mindenki választhatott kedve, tudásszintje, érdeklődése szerint.

Majdnem mindenki mást csinált. 

Magdi és Rita „tanítói” minőségben voltak jelen - mondjuk, ezt nem csodálom, a munkáikat viszont nagyon- asztalaiknál sokan megfordultak. A kis teremben Kovácsné Marika terítőt varrt. Én ennek neki sem fognék ez nekem magas. Sajnos a kész munkát nem láttam, de ahogy én őt ismerem, biztosan gyönyörű lett. 

Már alig várom, hogy láthassam. Ilon, Klári és Ibolya táskát varrt. Hát jobbnak láttam, hogy ha ennek sem állok neki, nagyon tetszett ugyan a minta, de nekem ez is bonyolultnak tűnt. Láttam, hogy sikerélmény ebből ma nem lesz, így önző módon hagytam, hogy ők kiküszködjék és én majd tőlük a letisztult fortélyokkal együtt majd később megtanulom. Azért az alap csomagot megvettem, természetesen a szép vörös füllel együtt. Mint tudjuk, lehet élni nélküle, csak nem érdemes. Most a vörös és a barna árnyalatai számomra a szerelem.


Én egy keretes kistáskát szemeltem ki magamnak. Táskám már rengeteg van, de ilyen még nincs! És azt is tudjuk, hogy a foltvarró a táskáját nem mossa, hanem varr másikat. Különben is táskából sohasem elég. Főleg, ha az ember lányának lányai vannak. A nap végén ki is derült, hogy ez mennyire igaz, ugyanis a kész táskámat a kislányom otthon elkunyizta.


Választásomban az is segített, hogy ennél az asztalnál már Katica és Dienes Zsuzsa is ott szorgoskodott. Katica kunyhó mintás géptakarót, Zsuzsa az én táskám nagytestvérét varrta meg. Én az anyagot ott a helyszínen vettem meg. Természetesen barna és vörös. Annyi anyagot vettem, hogy otthon a nagytestvér táska is kijön majd belőle. Így nekem is lesz új táskám. Az asztalunknál mindenki kész munkával tért haza. Közben mellém szegődött Ilonka, ő nem varrt, de nagyon jó hogy ott volt, mert segített a bontásba. Mert bontani azt kell, az nélkülözhetetlen egy munkánál. MarikaMama Mohácsról volt a mi tanítómesterünk. Nagy türelemmel magyarázott és olyan tanácsokkal látott el bennünket, amit sem a netről, sem könyvből nem lehet megtanulni. 



















Közben Rózsika is megérkezett, ő kézzel készített almákat varrt és szabott. Vatelin hiányában a kész alma majd otthon készül el. A mintát a füzetembe lerajzolta, majd mi is a klubban csinálunk ilyet. Amikor eljöttem Ilon még nem készült el a táskájával. Szerintem addig nem ment haza, amíg kész nem lett.


Rita asztalánál Poppné Zsuzsi, Révai Erzsike és Czughné Zsuzsa is szorgoskodott. Sajnos az ő kész munkájukat sem láttam, de már alig várom, hogy láthassam a műveiket!! 

Bár körülnézve megállapítottam, hogy az átlagéletkor 60+ volt, - ezen Rita tizenéves Annája sem tudott sokat javítani-, olyan lendületes, intenzív, szeretetteljes volt a hangulat, hogy az megindító. 

Délben ebéddel vendégeltek meg bennünket. Ott aztán volt minden, mi szem és szájnak ingere. Állva, ülve kenyeret, sülteket, bolti és házi sütit falva, mindenki jól lakhatott. Forró tea, kávé, víz volt roskadásig. Délután lelki táplálékként Csantavérről idelátogató foltvarró, Marika, az ottani lelkipásztor buzdító bibliai gondolatai hangzottak el. Nagyon megfogott az egyik gondolata:

 „ A szíved ajtaján csak belülről van a kilincs.”


Azt gondolom, hogy azon a napon, ott mindannyian kinyitottuk az „ajtajainkat”, kedves szóval, segítséggel, biztatással. Ha valakinek esetleg szüksége volt valamire, azonnal önzetlenül került elő a táskákból egy kis bélésanyag, olló, pont oda illő cérna, vonalzó. Ha otthon is maradt véletlenül valami, nem szenvedtünk hiányt semmibe. Csak így készülhettek el azok a saját készítésű textilalkotások, amiket hazavihettünk. S

Senki sem tért haza üres kézzel, volt tombola is, úgy gondolom arra nagyon odafigyeltek a szervezők hogy, mindenki számát kihúzzák. De nem csak azt vittük haza! Annál sokkal többet!

Kis emlék kártyát is kaptunk, az én idézetem a következő:

„ Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.”

Úgy gondolom nincsenek véletlenek! Szép és tartalmas nap volt. Köszönöm!





Kristóf Ági




 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...