Fogadjátok szeretettel!
Érsekcsanádon
szorgoskodtunk
Nagy örömmel és várakozással készültem erre a napra. A
Sugovicások közül, aki már volt ezen a rendezvényen, olyan lelkesen beszélt
róla, hogy elhatároztam, jól kell sikerülnie ennek a napnak.
Előző este
összekészítettem a szükséges eszközöket, kellékeket. Bár a témákat tudtam, mégsem
volt elképzelésem, hogy mit is akarok majd készíteni. Meglepetést akartam!
Amikor
odaértem, kedves mosolygós hölgy fogadott, a férjem kérdezte is, hogy engem
várnak? Bár a vendégvárót nem ismertem, mégis régi ismerősként köszöntött és
invitált. Úgy éreztem, igen, engem itt vártak! Már jól kezdődik, gondoltam...
Sok Sugovicással találkoztam. Szeretettel, örömmel
üdvözöltük egymást. Bár 9 óra körül érkeztem, de ők már szorgoskodtak.
A
helyiek elmondása szerint 2009 óta szerveznek foltvarró napot, ahová a környező
településekről, Bajáról, Mohácsról, Paksról érkeznek a varrni vágyók. A nap
során több táska, terítő, eszközrendező vagy kézzel készíthető textil alma megtanulására,
elkészítésére volt lehetőség ˝tanítók˝ segítségével.
Két
teremben összesen 6 asztalnál folyt a munka. Zörögtek a gépek csattogtak az
ollók, halk beszélgetések közepette dolgoztunk. Mindenki választhatott kedve,
tudásszintje, érdeklődése szerint.
Majdnem
mindenki mást csinált.
Magdi és Rita „tanítói” minőségben voltak jelen - mondjuk,
ezt nem csodálom, a munkáikat viszont nagyon- asztalaiknál sokan megfordultak.
A kis teremben Kovácsné Marika terítőt varrt. Én ennek neki sem fognék ez nekem
magas. Sajnos a kész munkát nem láttam, de ahogy én őt ismerem, biztosan
gyönyörű lett.
Már alig várom, hogy láthassam. Ilon, Klári és Ibolya táskát
varrt. Hát jobbnak láttam, hogy ha ennek sem állok neki, nagyon tetszett ugyan a
minta, de nekem ez is bonyolultnak tűnt. Láttam, hogy sikerélmény ebből ma nem
lesz, így önző módon hagytam, hogy ők kiküszködjék és én majd tőlük a
letisztult fortélyokkal együtt majd később megtanulom. Azért az alap csomagot
megvettem, természetesen a szép vörös füllel együtt. Mint tudjuk, lehet élni nélküle, csak nem érdemes. Most a vörös és
a barna árnyalatai számomra a szerelem.
Én
egy keretes kistáskát szemeltem ki magamnak. Táskám már rengeteg van, de ilyen
még nincs! És azt is tudjuk, hogy a
foltvarró a táskáját nem mossa, hanem varr másikat. Különben is táskából
sohasem elég. Főleg, ha az ember lányának lányai vannak. A nap végén ki is
derült, hogy ez mennyire igaz, ugyanis a kész táskámat a kislányom otthon
elkunyizta.
Választásomban
az is segített, hogy ennél az asztalnál már Katica és Dienes Zsuzsa is ott
szorgoskodott. Katica kunyhó mintás géptakarót, Zsuzsa az én táskám
nagytestvérét varrta meg. Én az anyagot ott a helyszínen vettem meg.
Természetesen barna és vörös. Annyi anyagot vettem, hogy otthon a nagytestvér
táska is kijön majd belőle. Így nekem is lesz új táskám. Az asztalunknál
mindenki kész munkával tért haza. Közben mellém szegődött Ilonka, ő nem varrt,
de nagyon jó hogy ott volt, mert segített a bontásba. Mert bontani azt kell, az
nélkülözhetetlen egy munkánál. MarikaMama Mohácsról volt a mi tanítómesterünk. Nagy
türelemmel magyarázott és olyan tanácsokkal látott el bennünket, amit sem a
netről, sem könyvből nem lehet megtanulni.
Közben Rózsika is megérkezett, ő
kézzel készített almákat varrt és szabott. Vatelin hiányában a kész alma majd
otthon készül el. A mintát a füzetembe lerajzolta, majd mi is a klubban
csinálunk ilyet. Amikor eljöttem Ilon még nem készült el a táskájával.
Szerintem addig nem ment haza, amíg kész nem lett.
Rita
asztalánál Poppné Zsuzsi, Révai Erzsike és Czughné Zsuzsa is szorgoskodott. Sajnos
az ő kész munkájukat sem láttam, de már alig várom, hogy láthassam a
műveiket!!
Bár
körülnézve megállapítottam, hogy az átlagéletkor 60+ volt, - ezen Rita
tizenéves Annája sem tudott sokat javítani-, olyan lendületes, intenzív,
szeretetteljes volt a hangulat, hogy az megindító.
Délben ebéddel vendégeltek
meg bennünket. Ott aztán volt minden, mi szem és szájnak ingere. Állva, ülve
kenyeret, sülteket, bolti és házi sütit falva, mindenki jól lakhatott. Forró tea, kávé,
víz volt roskadásig. Délután lelki táplálékként Csantavérről idelátogató
foltvarró, Marika, az ottani lelkipásztor buzdító bibliai gondolatai hangzottak el. Nagyon megfogott az egyik
gondolata:
„ A szíved ajtaján csak belülről van a
kilincs.”
Azt
gondolom, hogy azon a napon, ott mindannyian kinyitottuk az „ajtajainkat”,
kedves szóval, segítséggel, biztatással. Ha valakinek esetleg szüksége volt
valamire, azonnal önzetlenül került elő a táskákból egy kis bélésanyag, olló,
pont oda illő cérna, vonalzó. Ha otthon is maradt véletlenül valami, nem
szenvedtünk hiányt semmibe. Csak így készülhettek el azok a saját készítésű
textilalkotások, amiket hazavihettünk. S
Senki sem tért haza üres kézzel, volt
tombola is, úgy gondolom arra nagyon odafigyeltek a szervezők hogy, mindenki
számát kihúzzák. De nem csak azt vittük haza! Annál sokkal többet!
Kis
emlék kártyát is kaptunk, az én idézetem a következő:
„ Gyönyörködjél az Úrban, és megadja
néked szíved kéréseit.”
Úgy
gondolom nincsenek véletlenek! Szép és tartalmas nap volt. Köszönöm!
Kristóf
Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése