Sugovica foltkör: SÁRKÖZ - TISZTA FORRÁSBÓL

Kedves Érdeklődők!

Az Országos Foltvarró Fesztiválra készült pályamunkánkat szeretném nektek bemutatni, mely bennünket, alkotókat szívmelengető érzéssel tölt el.

Fogadjátok szeretettel élménybeszámolónkat!

A helyszín: Baja, Sugovica Foltkör, Belvárosi Közösségi Ház....

…. „Kéne varrni valamit az OFF-ra!” hangzik el a csoportunkban, még tavaly szeptember körül….na de mit?

Jön a tépelődés és a sok keddi foglalkozás egymás után - új táskafazonok, neszik, varrósnapok sorakoznak…. jön a december, karácsonyi ajándékozás… aztán közeledik a tavasz… de még mindig semmi. Igaz, valami már alakult ekkor… egyik tagunk, Gunics Klári felveti, milyen szép is a madarasi minta, izgalmas irány lenne….

Érdekesen hangzik, tradicionális munka lehetne belőle, de nincs valami nekünk közelebbi? Felmerül a kalocsai mintakincs is …..ekkor hívom fel Kovács Zitát, a bajai Türr István Múzeum Igazgatóasszonyát, és teszem fel neki a kérdést: Baja hova tartozik, milyen tájegységhez? Ő Kothencz Kelemenhez irányít, aki a segítségemre lesz innentől a múzeumi elmélyülésben, és többek között már az elején megtudom: Baja polgári város volt ugyan, de népi motívumkincsében a Sárközhöz sorolandó.

A múzeumi látogatásaim során Kelemen megmutatja a Baján fellelt fekete alapon fehér hímzéssel kivarrt főkötőket…..további kutakodásaim során március közepén a szekszárdi könyvtárban kötök ki, ahol végre meglelem Undi Mária kiadványát. Repesek az örömtől! Gyönyörű könyvbe rendezve csupa-csupa csodás sárközi főkötő hímzést találok a Magyar kincsesláda című kiadvány egyik kötetében: Sárközi fejkötőhímzések címmel. Csodás nyelvezettel megfogalmazott kiadvány ez, az itt bemutatott motívumok egytől egyig gyönyörűek.

Alakul az irány…. de mi alapján válasszunk? Hogyan dolgozzuk fel – alakítsuk foltvarrottá ezeket a láncöltéses motívumokat? Kelemen közben mutat Baján talált és katalogizált főkötőket, és láss csodát! Az egyik meglelt főkötő kivarrt mintája benne van Undi Mária kiadványában! Na, ez aztán tényleg igazi kézzelfogható bizonyíték, mely a munkánk alapját adhatja!

Ismét telnek a napok, a fekete-fehér irány körvonalazódik, ezért a kecskeméti varrósnapon áprilisban végre kezemben a hunyadis fiúktól rendelt textilcsomag…..beavatás, vasalás, gondolkodás – együtt, most már Magdival, hogyan is bontsuk elemeire a munkát hogy mindenki hozzáférjen, tudva, hogy kézzel rengeteg munka vár ránk…

Mivel a technika még közel sem tisztult le a fejünkben, a motívumok kiválasztásával is eltelik némi idő: szóval a kézzelfogható bajai főkötő motívumainál maradunk és még hozzáválasztunk Undi Mária kiadványából is, és hogy hűen tudjuk majd visszaadni a sárközi motívumok formavilágát, felépítését – nagyítunk a mintákon.

A végső lökést Pesten kapom, a csoportvezetői találkozón, ahol Szomor Ági ad néhány fontos jótanácsot a tradicionális applikáláshoz: ha falimunka készül, alkalmazzuk a textil kartonra húzását, a karton alá tegyünk flízt is, és bizony tanuljuk meg a láthatatlan varrást. Ha lehet, kevés helyen használjunk hímzést, inkább próbáljunk meg minden motívumot foltvarrott technikával elkészíteni.

Hazaérve még kutakodom kicsit a neten kékfestő munkákat csodálva, majd a kinagyított sárközi motívumok minden egyes elemét megvarrom, hogy láthassam, mik lesznek a buktatók, hogyan lehet a legszebben megvarrni az íveket, majd izgatottan várom a következő keddet, hogy a csoportunk vajon mit szól a tervekhez….

Nagy a csönd – az elemek méretei még kinagyítva is ijesztőek… meg hát nem sokat applikáltunk kézzel eddigi foltvarrós életünkben – néhányan többet, de a legtöbben nem, vagy szinte alig….

de hisznek nekem, „próbáljuk meg!” – ijedtséggel vegyes izgalommal és félelemmel állunk neki…

Elhangzik még néhány jótanács és, hogy még szükség lesz a következőkre: igényesség, türelem, együttműködés, jókedv.

És halad a munka: csoportokat alakítunk és a madarasok főnöke lesz Poppné Zsuzsa, a búzavirágosoké Kovácsné Marika, és dolgozunk: mindenki részt vesz a munkában látásának, ügyességének megfelelően: kartonvágás, flízdarabolás, textilvágás, ferdepánt vasalás…. kisebb dobozokba kerülnek az elkészült elemek, aztán néha a bermuda háromszögben eltűnnek, majd előkerülnek – vagy nem….varrunk többet is, legyen tartalék, majd kiválasztjuk a legszebb elemeket ebből a sokból, besegítünk egymásnak….

Előkerülnek a fekete négyzetek és kezdjük a motívumok előrajzolását, az elemek felvarrását az alapra…mindent szigorúan közösen, a foglalkozásokon – és ha kell, bontunk is, habár – menet közben – többször is elhangzik Kristóf Ágitól: Nem bon tok! De Ági mégis bont – munkálkodik benne is az igényes hozzáállás – és bontottunk mi többiek is – ha kell – néha morcosan, néha beletörődve….mert ugye, a főinkvizítor mindent lát!

Matild néni közben rendületlenül süti a finom sütiket, szorgalmasan hozza az ellátmányt a csoportba, kell az energia a munkához!

Közben csak úgy szalad az idő – varrunk a negyven fokban bent is, és Révainé Erzsikéék teraszán is – a jó hangulat a kanyarig is elszáll, így Csilla és Katica is odatalál biciklin, ahová kell…..

Varrunk-varrunk, de már bizony július utolsó hete van….már a faddi varróstáborból is visszajöttünk – ahol megnéztük a szekszárdi múzeumban kiállított sárközi hímzett csodadarabokat – megerősödik bennünk, hogy jó az irány…. elmúlik a halfőző fesztivál is, de még nem áll össze eggyé a munka….

Szorongás, feszülés, Sólyom Melinda kérdezése, lehet-e csúszni a munkával? – lehet, de akkor nem lesz zsűri vélemény….

Az időkorlát kemény dió, hát mi legyen? Ági ekkor Csillával karöltve megfogalmazza a lényeget, és minden a helyére kerül - időkorlát lehullik: ha elkészül, felküldjük időben, de ne rohanjunk, feszüljünk - engedjük ezt el, és haladjunk, ahogy sikerül, de legyen szép az eredmény, ez úgyis a miénk, nekünk jelent a legtöbbet.

És ekkor, a határidő előtti napokban mindenki szárnyra kap és elkészülnek a blokkok, - a varrási technikától és hogy benne hagytuk a kartont, a motívumok szinte kilépnek a 3. dimenzióba........és jöhet az összevarrás - e fázisban a blokkok szinte összenőnek, mintha mindig is egy nagy egység lett volna.... következik a hátlapozás, kézi tűzés – a hullámok összekapcsolnak bennünket, a blokkjainkat ------- és eggyé válik az egész…..és a munka elkészül……valóságos lesz a terv, mely év elején még vízió volt.

A kézi hullámok varrásába beszáll Kupsza Nóri is, ettől én meghatódom, és még sokan mások....haladnak az öltései, kitartóan és lelkesen öltögeti magát a munkába, míg egyszer csak megvan az utolsó öltés is.....

Mindannyian meghatódunk és élvezzük, hogy a sok öltés e munkában a helyére kerül, és Kovácsné Marika által, már a kezdetekkor felolvasott Vass Albert idézete is nekünk – nektek szól. most már a munkánkon keresztül:

"Utolsó szent örökségünk ez, amit senki tőlünk el nem vehet: népművészetünk ősi titka. Isten adta, tündér ihlette, ember álmodta örökség ez, melynek egyetlen tulajdonosa a Magyar, bárhol éljen is."

A munka címéhez Nagyné Csillánk javaslatára hozzájárul egy kicsit Bartók Béla is.... de ez is kellett, mi úgy éreztük...

És már tudjuk, ha Budaörsön díjat nem is kaptunk, a mi díjunk egy szeretetteli és összetartó, egymást elfogadó csapat...

És a munkafázis fotói: